A nem létezés misztériuma!

A nem létezés misztériuma! Gondolatok hada úszik elménkben, nem találjuk a kiutat. Kiutat abból a káoszból, melyet érzelmeink gondolataink rendeznek be nekünk, azt sugallván, hogy ez itt a létezés magas iskolája, és nincs ezen felül semmi sem. Ez is önmagától alakult ki, és önmaga vezérli működéseit, és ez a maga magából kialakult világ élőre és élettelenre tagolja magát. Az élet az élettelenből állt elő mondják, ami majdnem igaz, csak más szavakkal szükséges közelíteni e hatalmas és érthetetlen kérdéskörhöz. A valóság eredetét keressük ugyanis, ami egyszer csak lett, hatalmas végeláthatatlan galaktikus bolygó rendszerével, amelynek alkotóját Istennek nevezi a vallásos hiedelem. Tudományos álláspont szerint ezt nem csinálta senki, miközben még egy anya csavart is előbb hosszasan megterveznek, csak azután kerül gyártásba, vagyis tervezője, alkotója, és működtetője van mindennek! Milyen érdekesen szemlélteti a kereszténység szent-háromság tanát egy egyszerű anyacsavar, épp csak odáig kell eljutnunk szemléletünkben, hogy levesszük a vallásos mázat arról a világot alkotó erőről és gigantikus intelligenciáról, amelyből lett minden, amelyben van minden, és amely működtet mindent. Tervezés, kivitelezés, működtetés! Atya, fiú, szentlélek! Eredeti Káldeus teremtéstörténetben, Atya, Anya, Fiú! Mert mely épp eszű ember hiszi el, hogy anya nélkül születhet gyermek erre a világra, vagy azt, hogy egy anya szülhet úgy, hogy meg ne lenne termékenyítve, és egy emberből azáltal kívánnak istent faragni, hogy azt állítják róla, megtermékenyítetlen anya szülte. Az Atya Isten, akinek az egész bibliai történetben a közelébe sem lehetett menni, egyszerűen keveredik egy olyan lénnyel, aki eredendő bűnében szenved a keresztény tanítás szerint. Milyen érdekes találkozása ez a szentnek és a profánnak, amelyben a szent a profán szaporodását biztosítja, így a bűnt szaporítja a földön. Meglehetősen abszurd elképzelés, amit hittudósaink elfelejtenek észrevenni, és még jobban elfelejtik ezt megmondani figyelmetlen híveiknek, akik ugyan eljárnak templomokba és gyülekezetekbe, de a dolgok átgondolása helyett bálványtárgyat faragnak önmaguk számára papjaikból és a gyülekezetek elöljáróiból, s át nem gondolják amit hallanak, és főleg nem vetik össze azzal amit olvasnak, és teljesen figyelmen kívül hagyják azt amit látnak, amiben élnek. Teljesen elmennek János evangéliuma kezdő sorai mellett, amelyből világosan kiderül, hogy kezdetben volt az ige, az ige istennél volt és isten maga az ige. Világunk tehát Isteni tervként jön létre, magából istenből, és ez az isten működteti, amely működést életnek nevezünk. Isten háromféle minőséget képvisel, és ehhez szabott háromféle funkciót tölt be. Tervez, átadja önmagát egyrészt a megnyilvánult világot alkotó alapanyagnak, és annak a térnek, amiben az életnek nevezett misztikus jelenség fennállhat, és működteti a megnyilvánult világot. Hermész Triszmegisztosz híres mondata, mely szerint kétséget kizáróan igaz, hogy ami lent van, az megegyezik azzal ami fent van, és ami kívül van az emberen, az azonos azzal ami az emberen belül van. Az ember is hármasságra épül, nevezzük ezt testnek, léleknek és szellemnek, melyek a három isteni minőséggel analógok és e hármasság ellenére mégis egynek mondandók, látván és érezvén és tudván, hogy e három aspektus szorosan összefonódva hoznak létre egységes működést. Három a Magyar igazság, mondogatjuk gyakran, de nem járunk utána e mondás gyökerének, pedig a Magyar ember népe meséin felnőve mindig ezt olvashatta: Aki nem hiszi, járjon utána, sugallva ezzel azt, hogy gyermek ne légy hiszékeny, hanem a tudásra törekedj, mintha csak a Jézus korabeli gnoszticizmus is innen tanulta volna a tudás iránti vágyat! Tudva érezve és látva, tehát a gondolat érzés tett, vagy atya, anya és fiú, avagy a forrás a befogadás és kiáradás analógiái fedezhetők fel. Így három minőséget képvisel isten és minden teremtményei is, de nézzük az embert, ahol férfi női és gyermeki jellegzetességekkel bír minden ember kivétel nélkül, hiszen minden ember gondolkodik, férfias jelleg, érez, nőies jelleg, és cselekszik, gyermeki jelleg, vagyis kiteljesedik kiárad átadva magát a világnak, melyben létezik! A női jelleg a gondolatokat átérezve cselekszik, a férfi jelleg az érzéseket gondolva át cselekszik a gyermek gondolkodás és érzelgősség nélkül cselekszik a cselekvés legnagyobb természetességével, mint aki nem tud hibázni! Gyermekeké az isten országa tanítja Jézus, vagyis az isten országába, se nem jól átgondolva, sem gazdag érzelemvilág nem segít bejutni! Boldogok a lelki szegények, cseng most a fülembe a hegyi beszéd e talán legismertebb sora! S ne feledjük, hogy a lélek az emberlét aspektusainak hordozója, mind gondolatok, mind érzések és mindenféle pszichológiai aggregátumok tekintetében. Amíg tehát nem gyermeki természetességgel közelítünk isten felé és az Ő birodalma felé, önmagunkat akadályozzuk a bejutásban!