Fene nagy szeretet!

... Évek óta bele vagyok kényszerítve.

Azt mondják a szeretet ünnepe, miközben még a kereskedők sem szeretnek senkit akikről lehúzzák a nagy ünnepi nagy szeretet hasznot. Hú de rohadt sokan vannak bazzeg. A sok majom, tódul a kínai szarokért, kamionszám kerülnek a lakásokba az erdőirtás után odakerült úgynevezett karácsonyfák, amik alá beteszegetik az úgynevezett ajándékot (miközben a szó értelmét sem tudják) a megölt fenyő alá.

Döbbenetes mennyiségű ajándék tolul az ember szeme elé. Mindenki tudja mit fog kapni, csak az marad titokban, amivel überelni akarják a másikat. Anya gyermekét, gyermek anyját. Majd önelégülten konstatálják magukban, hogy 3 forinttal többért vásárolt, mint a másik ...

Na és jó lesz? Kérdezgették tőlem is. Jó lesz, jó a méret? Jót választottam?....

És a napnál is világosabb, hogy magasról leszarja, hogy valójában jó-e, vagy sem, hanem az érdekli, hogy kap-e dicséretet, táplálom-e, az önelégültségét, és megfelelő mértékben alázkodom-e meg az "ajándék" megköszönése közben.

A karácsony közeledtekor, egyre mélyebb undor fog el, egyre inkább nehezemre esik, bájvigyorogni az önelégülés színjátékához, amit szeretetnek nevezve rá is erőltetnek a másikra, mert szokás az szokás, és abból bizony nem lehet kilépni, mert mit szólnak majd mások ahhoz.

Én pedig a legnagyobb magasságokból eresztek alá némi fekáliát a véleményükre.

Mert minden ember élje a maga életét, és azt mindenkinek el is kellene fogadnia úgy ahogy van, és nem belekényszeríteni a szokás továbbvitelébe, mikor annak hazugság az alapja, a folyama, és a vége úgyszintén.

Undorodok az ünnepektől, de legjobban a karácsonytól.

Életút klub

Egyenlőre ezzel a (munka-névvel) van tervbe véve egy olyan spirituális klub megalapítása és útnak indítása, amely áttekinthetővé rendszerezi, azt a spirituális eszköztárat amely ma Magyarországon az emberek rendelkezésére áll.

Egyrészt rendkívül drágán és túl sokféleképpen osztják a bölcsességet az egyre divatosabb spirituálisnak mondott utak, vagy annak látszó ideák, a keresztények imáitól a hermetikus hagyományokig bezárólag.

Sok bába közt azonban tudjuk, hogy elvész a gyerek, és a gyerek ebben az spirit-káoszban ami ma elénk tárul, mi magunk vagyunk.
A sokféle gondoskodó dada, vagy annak látszó tanítás teljesen összezavarja a többséget, a keresőket.

A klubnak elsődleges célja lesz, hogy valamiképpen rendszerbe foglalja az emberi lélek és szellem létének és működésének főbb pontjait, és tagjai számára lehetőséget biztosítson a ma nagyon drága ezoterikus szolgáltatások emberi léptékű áron történő eléréséhez.

Lehetőséget szeretnénk biztosítani arra, hogy a emberi élet útjait a tagok megismerhessék, szellemileg és lelkileg fejlődhessenek.

Intellektuális fejlődéshez széles elektronikus könyvadatbázis létrehozását tervezzük, melyből mindenki kedvére válogathat a hozzá legközelebb álló témákban, vagy éppen az aktuális szükségének megfelelően.

A lelki fejlődést nem tudjuk másképpen elképzelni, minthogy betekintést nyerhessenek tagjaink a valós lelki működések világába.

Ezt a betekintés a ma egyre népszerűsödő, de még ritka éppen ezért igen drága módszerével, a családfelállítással kívánjuk megvalósítani, mely eljárás olyan mélységű lelki működésekbe való betekintést biztosít az érdeklődők számára, amely megdöbbentő, olykor lélegzetelállító volta mellett, az önmegismerés olyan fokát biztosítja a résztvevők számára, amit ma a spirituális világban semmi más.




A családfelállítás különlegessége pedig abban áll, hogy nem csak egy egyszemélyes lelki létállapotot vizsgál, hanem egész családok, baráti vagy akár munkahelyi társaságok egymáshoz fűződő valós ki nem mondott belső kapcsolatrendszerét mutatja meg az érdeklődők számára.

Információforrás, mely mentes a felszínes protokoll-világ, mindennapos önbecsapásaitól és mások félrevezetésétől.

Az igazság útjába semmi nem állhat. Ha ön létének lelki kapcsolatrendszereit szeretné megismerni pillanatnyilag az általam ismert egyetlen lehetőség a családfelállítás módszertana.

A családfelállítás elnevezés jól láthatóan önkorlátozó, hiszen valójában nem csak családi kapcsolatrendszerek helyzetét mérhetjük fel általa, hanem szervezetek, vállalatok, vállalkozások és vállalkozóik kapcsolatát is, ezt a területet rendszerfelállításnak nevezzük.
Ez az elnevezés ugyan szélesebb körű értelmezést tesz lehetővé azonban elszemélytelenedik, így a család és a rendszerfelállítás fogalmakat párhuzamosan használjuk, attól függően, hogy személyi vagy személytelen kapcsolatrendszerek milyenségét kívánjuk feltárni.

A klub tagok az úgynevezett piaci ár töredékéért vehetnek rész család, vagy rendszerfelállításokon, és jelképes részvételi-díjak mellett látogathatják a klubot, ahol lehetőség nyílik hasonló gondolkodású világszemléletű emberekkel kapcsolatokat építeni, beszélgetni tulajdonképpen bármiről.

Céljaink között szerepel továbbá, meditációs foglalkozások indítása, és nagy hangsúlyt fektetünk a test egészségének megőrzésére, illetve a betegségeink lehető leghumánusabb módon történő megszüntetésére.

Illetve lehetőség lesz sport tevékenységre is, mely önvédelem gyakorlati és elméleti módszereit ismerteti meg az érdeklődőkkel.
Idősebbek is elkezdhetik :))

Rendkívül széles palettáról válogathatunk ma ez egészség spirituális megközelítéseinek tárházából, a klub ezen a téren is segítséget nyújt, rendszerezi és elfogadható módon mutatja be a különböző módszereket, eszközöket és elméleteket.

Amennyiben érdeklődésére tarthatunk számot, kérem, hogy ehhez a cikkhez való hozzászólásával adja jelét ennek. A klub tényleges elindítása egy kis időt még várat magára, de a részvételi szándékok jelzésére már most is van lehetőség.

Családállitás, Családfelállítás

Az igazság felszabadít

Nagy kérdés, hogy mi az igazság?

Amikor azt mondja Jézus, hogy az igazság felszabadít, akkor mire gondol, miféle igazságról beszél? És miféle szabadságról?

Legutóbbi családállítás alkalmával, felvillant valami kis fényszikra az igazságból számomra. Természetesen, mint minden, az igazság is individuális, személyre szabott, mindenki életének a maga igazsága mutatkozik meg, mindez persze egyetemes Isteni szabályrendszer részeként. Az individuum tehát addig személyes és egyéni, amíg nem sorakoztatjuk egy nagyobb egységbe, ahogyan a vese is emberré válik, ha a bőr felületét tekintjük az egész határ-mezsgyéjének.

Az igazság aligha érthető meg a lélek mozgásainak ismerete, élménye, tapasztalata nélkül.
A tudatunk ugyanis alaphelyzetben képtelen a léleknek alárendelni magát, miközben az életünket e lélek határozza meg.

Egészen téves elképzelés az, hogy a fizikai történéseinkből próbálunk a lélek mozgásaira, dinamikájára következtetni.

Materialista lélekbúvárkodás.

A lélek mozgásai megmutatják a valódi valóságot, amelyek alapján megérthető, hogy mi miért történik a fizikai világban.

Fordítva életképtelen elképzelés.

Az igazság akként tud felszabadítani, ha megismerjük, hogy egyáltalán mi, az igazság?

Azt mondja Isten: A hit tulajdoníttatik nékik igazságul... vagyis a hívek nem tudják, mi az igazság, de ha hisznek, azt úgy tekinti Isten, mintha tudnák.

Érdekes ez a tudatosság szempontjából is, hiszen felmerül a kérdés, hogy aki tudatos, az miben is az, miféle dolog a tudatosság, és miféle tudatosságnak van köze hithez, ami igazságul tulajdoníttatik a híveknek.

Mert az igazság szabadít fel, a hit alapja tehát az igazság kell, hogy legyen. Isten is azt mondja, hogy ha hisz az ember, az igazságul tulajdoníttatik. Jézus azt mondja: Én vagyok az igazság, az út és az élet.

Az igazság tehát út is és élet is. Vagyis az élet az maga az igazság.

Mit gondolunk mi életnek, és ahhoz képes mi az élet valósága? Mert nem a fizikai létezésünk az bizonyos, hiszen a fizikai hogylétünk önmagában teljességgel érthetetlen, már-már csoda számba megy, hiszen teljesen érthetetlen, hogy élettelenek tartott atomok, miként képesek fenntartani egy olyan bonyolult komplexumot, mint pl egy emberi test. És ha már valamiképpen sikerült, honnan való a tudat, és az mi célt szolgál?

Ha tehát sikerül kilépnünk a materialista gondolatvilágból, és nem a matéria működéseiből próbálunk a lélek dolgaira következtetni, akkor rájövünk, hogy nem tudjuk mi az igazság. Alapállapotunkban tehát az Isten szempontjából azért van leginkább szükségünk hitre, mert az tulajdoníttatik igazságul, vagyis a megmenekülésünk alapja és eszköze ily módon a hit.

Persze ez a kereszténység szempontjából van így.

Kérdés, hogy van-e mód arra, hogy megtudjuk az igazságot? Az igazságot, ami valójában a matéria világán kívül helyezkedik, amiről Isten is tudja, hogy nem tudjuk, és nincs is elvárása felénk ezzel kapcsolatban, annyi pusztán, hogy higgyünk, hiszen ez az egyetlennek látszó útja a megmenekülésünknek. A másik és nem tudom, hogy egyszerűbb, vagy éppen bonyolultabb útja, ha megismerjük a valódi igazságot, amely igazság felszabadítana bennünket, nyilvánvalóan az igazságtalanság a tudatlanság a hazugságok alól, amely hazugságvilágot az anyag-ember állít elő tudatlan, igazság nélküli, ezáltal hazug világában.

A gondolataink tehát nem vezethetnek minket semmilyen módon igazságra, hiszen a gondolkodás a fizikai test fennmaradásához nélkülözhetetlen. Igazságot ugya is nem találhatunk közte, mivel egy olyan világ történéseit dolgozzuk fel gondolkodás által, amely világról immáron tudjuk, hogy teljesen igazság nélküli.

A hazugságok átgondolása, nem válhat igazzá sehogy sem.
A tudatosság kérdése is felmerül, hogy akkor tulajdonképpen miben is vagyunk vagy nem vagyunk tudatosak?
Ha a matériához kötötten vagyunk tudatosak, akkor a hazugságvilág mélységeiben leszünk egyre tudatosabbak :)) sajnos ez látszik.

Ha azonban sikerül az igazságot megtudnunk, tehát megismerhetjük valamilyen módon a lélek mozgásait, akkor az igazság tudatosodik bennünk, így már tudatosságunk az Istenhez közelít minket, és bontja le rólunk a hazugság-világ rétegeit.

Úgy néz ki tehát, hogy a tudatosság egy tisztulási folyamat amiben nem magunkba gyűjtünk egyre több tudást, hanem a tudatlanság rétegeit hámozzuk le magunkról általa.

Az igazság sokféle módon megtudható, részben legalább is. Én a családfelállítást választottam erre a célra, bár a családfelállításnak nem az igazság felderítése az elsődleges célja, hanem, hogy a szeretet-rendek helyreálljanak, és a résztvevőknek nem feladatuk az igazságot megtudni egy adott klienssel kapcsolatban, de lehetőség van erre is.

Kérdés, hogy fel meri e vállalni valaki önnön valódi valóságát, önnön igazságát, ami az anyag-maszk hazugságvilága alatt próbál előtörni.

Családállítások során az látszik, hogy az igazság ismerete sokszor felfoghatatlan és elfogadhatatlan az ember számára, idő kell a feldolgozáshoz, de mégis elindul valami a családi lélekben ami a szükséges változást és a családi belső lelki rendet helyreállítja végül és elindulva az igazság megismerésének teljessége felé, egyre tudatosabbá válik az igazság, szembesülésünk vele pedig könnyebben feldolgozhatóvá és szokásunkká válik.

Ráeszmélni végül, hogy teljesen mindegy mi zajlik a fizikai világban, mert az egy teljes káosz, rendet tenni pedig nem lehet csak az igazság felszínre hozása által.

A rend alapja ugyan is jól látható, hogy az igazság egyedül, s amíg hazugságok világában gondolkodunk istenről, bizonyosan nem juthatunk el Isten valóságának megismeréséhez, tovább szaporíthatjuk értelmetlen és értéktelen ideáinkat róla, aminek nyilvánvalóan semmi kapcsolata Istennel vagy az igazsággal, vagy a szeretettel, mert e fogalmak az igazságban egyé válnak végül.

Wonderful Chill Out Music - The Ocean [HD]

Az ateista evolúcionista Istentelen vakvezetővilágtalanok, állítják, hogy mind ez véletlenül alakult kil lélek nélküli fizikokémia és biológia :DD

Szerintem nem!

Tegnap

Ismét igen tanulságos állításokon sikerült részt-vennem.

A fő probléma-kör, dominánsan a párkapcsolati problémák körül forog, amelyben valakit üldöz a párja a szerelmével, de legalább is a ragaszkodásával, míg más esetben tejes iszonnyal gondol egyedül élő hölgy arra, hogy partnerkapcsolata legyen, miközben érzelmi világát a fia felé fordítja, emiatt a fiú az anyjával való szolidaritás vállalása okán szintén nem tud tartós kapcsolatban maradni.

Igen figyelemreméltó az a tény, hogy az anya felfigyel erre a jelenségre, amelynek az okáról csak sejtései vannak, de a fia boldogságát keresve részt-vesz egy családállításon, ahol pontosan napvilágra kerülnek azok a valós lelki kapcsolatok, amelyek olyan erősen kötik őt a fiához.

A családállítás rámutat, hogy nemzedéki örökségről van szó, hiszen az anya családi viszonyaiban is 3 nemzedékre visszamenőleg vizsgálva kiderül, hogy van egy nagypapa aki ki lett zárva a családi közösségből és a hölgy még gyerekként, unokaként szolidáris lelki kapcsolatba kerül a nagypapával, akinek a problémáját tudattalanul átveszi, ezáltal a nagypapát láthatatlanul visszaemelve a családi lelki közösségbe.

Egy család nem tud szétszakadni. Ha mégis akaratlagosan megpróbálják a családtagok szétszakítani, a kizárt családtag lelki konfliktusai, szenvedése a következő nemzedék valamely tagjában újból és újból előfordulnak, mindaddig, amíg a családi kötelék helyre nem áll, amíg vissza nem fogadják.

A családi viszonyok sorsot teremtenek tehát az egyén számára, és múltbéli nemzedéki problémákat újból és újból elszenvednek, átélnek, beemelnek a családi köztudatba, emlékeztetve a családot a múltban elszenvedett sérülésekre.

A Biblia egyszerűen fogalmaz: Amit az Isten egybe szerkesztett, ember szét ne válassza...

Érdemes hát felfigyelni mindazokra a jelenségekre, melyek dominánsan a figyelmünk elé kerülnek rendszeres gyakorisággal, és az ilyen jelenségek mögött sejtsünk családi eredetű nemzedéki problémát.
Ha pedig a problémára megoldást is szeretnénk találni, mindenképpen javasolt egy családállítási alkalmon résztvenni.

Családfelállítás

Családfelállítás (részlet)

Családfelállítás
Uploaded by HajduM1. - Videos of family and friends from around the world.



Néhány információ:

A családfelállítás legalább két alapvetően eltérő aspektusra választható szét.
Az állító személyére, és az ő családját megszemélyesítők csoportjára.

A családállítás célja, hogy olyan mélylélektani ismeretekhez jussunk, amelyek nem jutnak el tudatba semmi módon.
A Freudista analízis nem ér el eredményeket, mert a lélek mélységei egyáltalán nem tudatosulnak az emberben.
Továbbá egy személynek sincs tudomása az előtte élő nemzedékek lelki konfliktusairól, amelyeket megörökölhet ugyan úgy, ahogyan fizikai tulajdonságokat is megörökli felmenőitől.

A hagyományos pszichoanalízis, nem jut el a családi-lélek felderítéséig, lévén, hogy pusztán egyetlen személy a vizsgálat tárgya, a vizsgált személy környezetére a hagyományos pszichoterápiában nem fordítanak figyelmet.
A hagyományos pszichoterápia, ha akarna sem juthatna el a családi lelki környezet vizsgálatáig hiszen a páciensnek nincs információja arról, hogy 3-4 nemzedékre visszamenőleg mi történ a családjában, illetve a családtagok között milyen volt a valós lelki kapcsolat!

A morfogenetikus mező egy olyan "energia" mező, amelyben az ember és az őt megelőző nemzedékek teljes életpályája illetve annak információi tárolódnak.

A családfelállítás alkalmával segítők által történik a paciens családtagjainak megszemélyesítése.
A segítők figyelme a páciensre koncentrálódik, amely koncentráció által az általuk megszemélyesített családtagok morfogenetikus mezeje aktiválódik, amelynek eredményeképpen a megszemélyesített személyek egymáshoz való viszonya felszínre kerül.

Eddigi tapasztalatok alapján, a valós mély lelki viszonyok, egészen más képet mutatnak, mint azt a páciens tudatosan gondolta családjával kapcsolatban.
A tudatos elme tökéletesen becsapja az embert, aki így teljesen téves elképzelések alapján próbál tudatos viszonyulásokat kialakítani családtagjaival, de érthetetlen okok miatt, valamiért senki nem úgy viselkedik a másikkal, ahogyan ideális és egy családi közösségben kívánatos volna.

A családfelállítás módszere arra lett kitalálva, hogy ezeket az érthetetlen és megfejthetetlen, rossz családi viszonyrendszerek kialakulásának okait felderítsük, és a problémákra megoldást találjunk
A családi lelki-konfliktusok feloldása nélkülözhetetlen az egyén számára, hiszen a családi kollektív lélek negatívumai a páciens személyes életére is rányomja a bélyegét.
A paciensben való konfliktusok feloldódása katarktikus élmény. Aki komoly problémával jön családfelállításra, az alkalom végén, egy másik, új emberként távozik!

Bert Hellinger a családfelállítás módszertanának kidolgozója, azt mondja, hogy egy pszichoterapeuta eltölt 100 terápiás órát is azzal, amit a családfelállítás 20 perc alatt megvalósít.

Érdemes tehát gondolkodni rajta és minél hamarabb kipróbálni.
Vegye fel velünk a kapcsolatot, az elérhetőségeink valamelyikén!

Kapcsolat: csaladilelek@gmail.com
lelekcsalad.blogspot.com/
hajdum.blogspot.com/

Családfelállítás

Belső konfliktusaink eredete

Mindenkinek, aki ember vannak lelki konfliktusai legerősebb lelki kötelékrendszerében, az ember nemző családjában alakulnak ki. Akkor is a nemző családot kell figyelembe vennünk, ha nem a nemző szülők nevelték fel a gyermeket.

Az elmúlt néhány évtizedben egy Bert Hellinger nevű úr, aki pályája kezdetén pap-i mivoltában egy Afrikai törzsben teljesített misszionáriusi szolgálatot, majd az egyházat elhagyva, végzett pszichoterapeutaként elkezdte kidolgozni azt a módszert, amelyet ma családfelállítás néven ismerhet a világ. Hellinger úgy találta, hogy az ember személyes lelki konfliktusainak jelentős része nem saját szerzett okokra, hanem családi eredetre vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek gyakran egy nehéz sorsú szülő vagy nagyszülő terheivel szolidaritást vállalnak, majd felnőtt korurukra teljesen át is veszik ennek a tehernek a hordozását, amelyet oly módon valósítanak meg, hogy felmenőiket próbálják irányítani, utasítgatni, a felnőttebbek véleményeit felülbírálják stb...

Mindennapos, és mára domináns jelenség, bárki megfigyelheti manapság szüleivel való kapcsolatában.

Sok problémát vet fel ez a jelenség, a helyzet ugyan is az, hogy a már felnőtté vált gyermek nem a saját helyén él, és gyerekként sem a saját helyén élt gyerekként, hanem a felnőtt sorsot tudatalatt magára vállalva, saját életét nehezítette meg, míg a felnőtt sorsát nem volt képes megjobbítani.

Ez felnőtt korra igen komoly belső lelki konfliktusok kialakulásához vezet amelyek testi tünetekben, szerte ágazó megbetegedésekben jelentkezik. Nem feltételes módban írom, ahogy manapság fogalmaznak, mert ezek törvényszerűségek, tehát minden lelki konfliktus, valamilyen testi tünetet fog produkálni.

Hellinger kidolgozott egy módszert, amelyet családfelállításnak nevezünk. Ez a módszer arra ad fókuszáltan pontos lehetőséget arra, hogy ezeknek a konfliktusoknak a valós mibenlétét felderítsük. Ezek a családi lélek-konfliktusok, az éber tudat számára a mindennapokban észrevehetetlenek, ugyanakkor egy speciális csoportterápia keretében tökéletesen felderíthetőek.

A családfelállítás által nyert tudás, gyakran világít rá elvesztett iker-magzat jelenlétére, ez nagy fokú elhagyatottság, magány és hiány érzetekben nyilvánul meg, sok leképeződései közül a sikertelen partnerkapcsolatok alapja lehet, az ilyen ember ugyan is elsősorban a lélektestvérét keresi, és nem találja meg partnereiben.

Ez csak egy példa a sok közül, de ugyan ilyen úton levezethetők a pénzügyi sikertelenségek,
a betegségek kialakulásának az okai.

Egy állításon ahol utoljára voltam, egy hölgy azzal a problémával jött, hogy 40 éves korára még mindig kegyetlen menstruációs görcsökkel szenved, és nem tudja a magyarázatát, mert az anyjának, és a nagymamák egyikének sem volt ilyen problémája.

Kiderült, hogy ez nem testi, hanem lelki örökség az egyik nagymamától, aki iszonyatos görcsök között elvetélt az első magzatával, amelyet a gyerek tudta nélkül átvett.

Jogos kérdés, hogy miként tudja átvenni egy gyerek a nagymama szenvedéseit?

Ez az úgynevezett családiléleknek, vagy Hellinger által morfogenetikus mezőnek, vagy emlékezetmezőnek nevezett jelenség, amelynek az a legfőbb tulajdonsága, hogy az ember, személyes és családi lelki kapcsolatainak minden információját magában hordozza. Vagyis mindenki aki adott családba születik, önnön személyes lelki élete szervesen kapcsolódik a család társas-lelkéhez, amelyből információkat vesz fel tudatalatt, vagy kap tudatalatt, a kiegyenlítődés törvényének megfelelően.

Bővebb információt a családfelállítás módszeréről és mikéntjéről, egy újonnan elindított fórumon kaphat bárki, amely fórum specializáltan, csak ezzel a témával foglalkozik.
http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=csaladilelek
Ha emil-ben érdeklődne valaki a téma iránt, a csaladilelek@gmail.com címen is felteheti mindazon kérdéseit, amelyeket nem szeretne nagy plénum előtt megbeszélni!

Kali Yuga

Holdviola " Akkor szép az erdő "

A megfoghatatlan

Érdekes világban élünk. Érdekes, sokféle létforma vesz körül minket, s a létformák állítólagos legfejlettebb struktúrája az ember. Az ember, aki szabadságát keresi egy lét-formában, amely szabadságról elhiszi, hogy formai korlátai között elérheti, megtalálhatja azt.

A tudományban létezik az entrópia fogalma, amely tisztázatlan körülmények között, tisztázatlan maradt. Nem tudnak vele mit kezdeni, de mégis egy olyan tényező, amellyel úgy számolnak, mint ami mindig növekszik.

Mi is az entrópia, és a tudomány miért nem tud vele semmit kezdeni, csak tudomásul-venni a létét.

Az entrópia az az energia, mely mindig növekszik, anélkül, hogy azt külső forrásból táplálnák. Az a teljességet magában hordozó formátlan, amorf, massza, amiből bármi lehet, tehát  potenciálok, a lehetőségek és viszonyok szabályok nélküli összessége, maga a káosz, maga  a teljesség. 

A semmiből való teremtődés tehát nem azt jelenti, hogy a semmiből, vagyis valamiből ami nem létezik, eleve abszurd elképzelés, jön létre, hanem a mindenség formátlanságából, tehát a semmiből, tehát nem egy tárgyiasult valamiből keletkezik, hanem a megnevezhetetlen semmiből. A semmi és a minden így azonos fogalmak, csak a minden a benne előforduló tárgyiasult dolgok összességét és azok viszonyait fejezi ki, míg a semmi a még nem tárgyiasult potenciálokat jellegtelen és viszonyok nélküli összességet.

A semmit és a valamit tehát nem lehet létező és nem létezőként felfogni, hanem sokkal inkább szabályos és szabálytalanként, forma és formátlanságként tudjuk értelmezni, és megérteni.

Az Isten tehát ebből adódóan, egy létforma (tehát nem lehet a mindenség kifejezője, hanem annak, mármint a mindenségnek, egy tárgyiasult, formába korlátozódott megjelenése. Egy lehetőség, ami a teljességben volt benne eleve, mint lehetőség), létrehozza maga körül azt a formai világot, amelyben maga létezni képes, majd tudat záródik embernek nevezett létformákba, ezzel is növelve az entrópiát a tapasztalások által, amely ennek köszönhetően újabb és újabb potenciálokkal rendelkezik.

A formátlanságot tehát a forma táplálja, mely időlegessége okán, újból és újból eliminálódik, majd egy más alkalommal más helyen, más körülmények között és másképpen strukturálódva, újból megjelenik.

A gondolat mely létrejön a semmiből, vagyis a lehetőségek tárházából előtérbe kerül, így teremti meg önmagát, majd fordul vissza a káoszba, melyet a dolgok halálaként megsemmisüléseként fogunk fel, pedig valójában, egy folyamatos átalakulásról van szó, hiszen nem tud meg semmisülni a valami, csak átalakulni tud, vissza tér a formátlan semmibe, majd egy más alkalommal más helyen újra valamilyen formába rendeződik.

Ezt nevezzük életnek, ezt nevezzük istennek, ezt nevezzük entrópiának. Valami aminek a létezésével számolunk, de nem tudjuk meghatározni azt.

Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!

Ha nem tennénk tepsibe a nyulat!

Addig jutottam, hogy vannak az ember életében az ő általános mindennapi dolgai, házastársa családja, ismerősei, rokonai és ebben a szűk környezetben sem vagyunk őszinték egymással. Ha ebben a körben hazugságokkal, kis füllentésekkel élünk, azt óhatatlanul is ki terjesztjük tágabb környezetünkre is.

Ilyen kis hazugságokra gondolok.

Volt apósomnak egy nyula. A lányom nagyon szerette, játszott vele mindig, etette gondozta, barátjaként kezelte nyaranként amikor a kishölgy let volt a mamáéknál vidéken. El telt a nyár, a gyerek hazajött, a nyúl meg a tepsibe került, mert megnőtt a nyáron rendesen. Legközelebb, megyünk látogatóba, a gyerek első kérdése: Hova lett a nyúl papa? Papa: Megszökött.

A gyerek siratja a nyulat, mindenki szomorú, nézünk a papára, Ő néz a gyerekre, látszik, hogy lelkiismeret furdalása van, és mi tudjuk, hogy miért, de nem áruljuk el, asszisztálunk a papa hazugságához, és még meg is magyarázzuk, hogy egyik etetéskor nyitva maradt véletlen a ketrece, mert tudod, hogy nehezen csukódott...

Már nem csak asszisztálunk a hazugsághoz, hanem el kezdtük építeni, tartva az Isteni elvet: Szaporodjatok, sokasodjatok, ami a hazugságra könnyen alkalmazható elv.

Bármikor beszélünk a gyerekkel már ügyelni kell arra, nehogy leleplezzük magunkat előtte, nehogy elveszítsük a bizalmát, mert aztán teljes joggal zárkózik be, és nem osztja meg velünk gondját baját. Hiszen: A múltkor is átvertük

Minden gyerek életében rengeteg ilyen eset van, és minden gyerekből felnőtt lesz, mi magunk.
Kérdés, hogy megteszünk-e mi is ilyeneket, illetve, ha már megtettük, képesek vagyunk-e revideálni, és ezt a hozzáállást megváltoztatni.
Azt hiszem, ha tudomásul vesszük és alázatot mutatunk önmagunk felé először, önmagunkkal szemben. Hogy igen ez így tűrhetetlen, Ha megértjük, hogy mi magunk miért hazudunk, és belátjuk, hogy semmi nem indokolja, vagy csak betartjuk a vállalásainkat, hogy ha már vállaltuk, hogy a gyereknek hoztunk egy nyulat, akkor megtartjuk a számára, és nem tesszük tepsibe, és nem kezdünk a hazugság diadalmenetébe? Hány nyulat teszünk tepsibe, egy életen át? És miről szól ma Magyarország? Tepsibe teszik a nyulainkat. Mindenki a környezetünkbe, a politikába, a vallásokba.

Ez a világ egy nyúlsütő verseny
Egy ilyen világban nem csoda, ha úgy élünk ahogy, és ha olyanok a politikusaink, vallási vezetőink amilyenek. Mit is várhatnánk egyebet?

Mert a kis hazugságainkat és a nagyokat is azzal magyarázzuk, hogy neki jó legyen, mármint annak akinek hazudtunk. Ne szomorkodjon, ne okozzunk neki fájdalmat. Csak neked akartunk jót... És a gyerek: Ha jót akartál volna, nem vágtad volna le a nyulamat! 

De az igazság az, hogy ha nem vágjuk le a nyulat, bele se kell kezdeni egy életen át tartó hazudozásba, és biztosan nem okozunk fájdalmat a másoknak. És nem veszítjük el a bizalmát, és vele a jó közösség meg marad.

Oda jutottam tehát, hogy félelmeink, legbelső forrása, az egyedülmaradástól való félelem?

Ahogy írtam ezt a történetet, közben döbbentem rá, hogy mennyire sok rétű, hogy mekkora szimbólum, ha ezt elkezdjük analizálni, hogy ki miért milyen hatással volt a másikra? Egy jól látható képet kapunk talán az egész társadalmunkat jellemző lelki és szellemi állapotról.


A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.

- Tao Te King -

Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!

Miért rejtőzködünk?

Miért rejtőzködünk?

Nem értem, és egyre elfogadhatatlanabb számomra ez a jelenség. Nem vállaljuk gondolatainkat, nemzeti, politikai, és éppen vallási identitásunkat. Miként várhatjuk el, hogy akár a vallások, akár a politika tegyen értem, értünk bármit is, mint emberért, egyénért, és mint társadalomért, ha egyszer nem ismer minket, éppen ezért mi sem ismerjük őt, mi pedig nem ismerjük egymást.

Nem tudjuk egymásról mit, s hogyan gondolunk adott dologról.

Félve a rólunk szerzett ismerettel való visszaéléstől sünként begubózva a külvilágot kizárva, protokoll kapcsolatok mentén vegetálva.

Az önismeretet, nem lenne-e helyes , a másokkal való megismerkedés, és mások megismerése útján elkezdeni, és fokozatosan haladni, önvalónk felé, de már kialakult módszertannal, mások megismerése által. Végül is így segíthetnénk önmagunkat leginkább önmegismerésünk felé, hogy másoknak megengedjük, hogy megismerjen minket, így mindenki jól látja, hogy valódi életcélját akkor találhatja meg, ha olyan közösséggé válik másokkal, akik nem rejtőzködve, magányosan próbálnak valamiképpen életeben maradni, tulajdonképpen az ember szerves életterétől, társadalma többi tagjától, így elválasztva.

Igen, el kellene kezdeni az egymás között kialakított falakat lebontani. Mert a visszaéléstől való félelem, nyilván abból a sok hazugságból, hamis képből táplálkozik, amellyel próbálunk egymás elől elrejtőzni. Felépített egyéni protokoll-világokként jól láthatóan nem működik, hiszen a hazugságainkat egy idő után nem tudjuk kezelni. Egyre több dologról derül ki, hogy nem igaz, egyre jobban próbálunk rejtőzni ezért, félve a lelepleződéstől. De lássuk be, hogy leleplezni csak azt lehet, akinek van leleplezni valója.

Félelmeink tehát személyes devianciáinkra mutat? Amiről úgy gondoljuk, hogy azt mások úgy sem fogadnák el, nem tudva, hogy mindenkinek vannak olyan létrészei, amiről azt gondolja, hogy nem fogadná el társadalma?

És a maszkabál folytatódik?

Meddig?

Végtelenségig nyilván nem. Az élet, hazugságokkal csak korlátozottan terhelhető, ahogy egy pohárba is csak meghatározott mennyiségű víz fér, a többlet, a már nem tolerálható mennyiség kicsordul, nem fér bele több, lelepleződik, kiderülnek a határai. 

De hát nem éppen ez a cél? Hogy tisztában legyünk a határainkkal?

Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!

Na majd most

Sokszor indítottam már blogot, de egy pár bejegyzés után elakadt. Majd most utána kell néznem, hogy egyáltalán mi is a blogolás lényege?

Ember

Gondolattal zenélve lopom a napom,

Míg mások zenével harsogva ülnek a vonaton,

Nem látva merre halad a csoszogó utason,

A hála kába halála, sosem vette zokon,

A hallatlan hatással előre, a láthatatlanba haladó,

Hovatovább szökkenő, bökkenőmentesen csevegő,

Hevenyészett verseléssel zenésítve meg e perceket,

Melyeknek én vagyok el pazarlója.

Döbbenten esek le, mint fenegyerek egy kereszten zihálva,

Hálát nem várva, hörögve nézi a tudatlan társaság,

Ostoba bámészát.

 

ÓÓÓÓ Isten bocsáss meg nekik, hisz látod, mennyire nem értik,

Amit csinálok, hogy fájjon nekem ez,

Értük habzik véremtől e kereszt, vonaglón, megtűrni nem akar,

Hisz közünk egymáshoz nincsen, s néki nem adatik égi kincsembűl,

Hiába zokog a föld, nem kegyelmezek, embert kell hordozzon a hátán

Ki létét belé vájván öli meg azt, ki szülte saját porából,

 

Ember.

 

Mit tettél? Mit merészeltél? Honnan a bátorság, a gyilkos szándék?

Lepaktáltál, felrúgván, a szent-köteléket, hogy földanyád éltet téged,

S te e kegyetlen gyilkoláshoz asszisztálsz, magadat is kiirtva,

Semmi nem számít, még ha neved a könyvbe beírva sincsen, s nem is lesz!

Ha nem látszik a szövegszerkesztő doboz, a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez.