2010. május 2., vasárnap

A megfoghatatlan

Érdekes világban élünk. Érdekes, sokféle létforma vesz körül minket, s a létformák állítólagos legfejlettebb struktúrája az ember. Az ember, aki szabadságát keresi egy lét-formában, amely szabadságról elhiszi, hogy formai korlátai között elérheti, megtalálhatja azt.

A tudományban létezik az entrópia fogalma, amely tisztázatlan körülmények között, tisztázatlan maradt. Nem tudnak vele mit kezdeni, de mégis egy olyan tényező, amellyel úgy számolnak, mint ami mindig növekszik.

Mi is az entrópia, és a tudomány miért nem tud vele semmit kezdeni, csak tudomásul-venni a létét.

Az entrópia az az energia, mely mindig növekszik, anélkül, hogy azt külső forrásból táplálnák. Az a teljességet magában hordozó formátlan, amorf, massza, amiből bármi lehet, tehát  potenciálok, a lehetőségek és viszonyok szabályok nélküli összessége, maga a káosz, maga  a teljesség. 

A semmiből való teremtődés tehát nem azt jelenti, hogy a semmiből, vagyis valamiből ami nem létezik, eleve abszurd elképzelés, jön létre, hanem a mindenség formátlanságából, tehát a semmiből, tehát nem egy tárgyiasult valamiből keletkezik, hanem a megnevezhetetlen semmiből. A semmi és a minden így azonos fogalmak, csak a minden a benne előforduló tárgyiasult dolgok összességét és azok viszonyait fejezi ki, míg a semmi a még nem tárgyiasult potenciálokat jellegtelen és viszonyok nélküli összességet.

A semmit és a valamit tehát nem lehet létező és nem létezőként felfogni, hanem sokkal inkább szabályos és szabálytalanként, forma és formátlanságként tudjuk értelmezni, és megérteni.

Az Isten tehát ebből adódóan, egy létforma (tehát nem lehet a mindenség kifejezője, hanem annak, mármint a mindenségnek, egy tárgyiasult, formába korlátozódott megjelenése. Egy lehetőség, ami a teljességben volt benne eleve, mint lehetőség), létrehozza maga körül azt a formai világot, amelyben maga létezni képes, majd tudat záródik embernek nevezett létformákba, ezzel is növelve az entrópiát a tapasztalások által, amely ennek köszönhetően újabb és újabb potenciálokkal rendelkezik.

A formátlanságot tehát a forma táplálja, mely időlegessége okán, újból és újból eliminálódik, majd egy más alkalommal más helyen, más körülmények között és másképpen strukturálódva, újból megjelenik.

A gondolat mely létrejön a semmiből, vagyis a lehetőségek tárházából előtérbe kerül, így teremti meg önmagát, majd fordul vissza a káoszba, melyet a dolgok halálaként megsemmisüléseként fogunk fel, pedig valójában, egy folyamatos átalakulásról van szó, hiszen nem tud meg semmisülni a valami, csak átalakulni tud, vissza tér a formátlan semmibe, majd egy más alkalommal más helyen újra valamilyen formába rendeződik.

Ezt nevezzük életnek, ezt nevezzük istennek, ezt nevezzük entrópiának. Valami aminek a létezésével számolunk, de nem tudjuk meghatározni azt.


Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!