Az igazi Jézus

Elengedhetetlenül szükséges, hogy az egyház hazugságait levegyük Jézusról és főleg a tanításairól. Ma nincs fontosabb dolog az ember számára, minthogy istennel kapcsolatba léphessen, és ne papok és hazudozó pénz-próféták mondják meg, kicsoda isten és Mit akarhat az ember tőle. A tanítások rendelkezésre állnak, és eljött az ideje, hogy mindenki elkezdjen önállóan gondolkodni, átgondolni és magának értelmezni megérteni a tanításokat. El kell kezdeni érdeklődni a transzcendens világ iránt, hiszen mindenki tapasztalja minden pillanatában, hogy egy részt fizikai testből áll, egy részt érzelmekből és egy rész gondolatokból. Kétharmad részben tehát spirituális lény az ember. Ki kell lépni a testnek adott kizárólagosságból, és a létezés valódiságát megismerni és mindent ami csak tapasztalható megtapasztalni. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy haszontalan lenne egy gnosztikus Jézus-kép kialakítása, hiszen ugyan csak bálvánnyá válna, mi pedig cél tévesztetté ugyan úgy ahogy a bibliai Jézus-képpel. Ezért is van szükségünk az igazi Jézusra, és nem egy róla alkotott képre. Felébredett Krisztus tudatú, majd átlényegült ember. Ő az aki ezt eddig számunkra is jól ismert módon megtudta valósítani, ezért keressük azt a módot, ahogyan Ő csinálta. Ezért írtam előzőleg, hogy nekünk nem fontos a történelmi Jézus, nem az a lényeg, hogy ki volt Ő mint ember, hanem mi az útja annak az önmegvalósításnak amit Ő véghezvitt. Csakhogy többségünkben az egyház tanításai élnek, és ezt a Jézus-képet nem tudjuk csak úgy letenni, és beleugrani a semmibe, hanem kell valami amibe átlépünk, miközben a hagyományos Jézust elhagyjuk, mert el kell hagynunk... A kezdeményezésemnek éppen az a célja, hogy ne csak végeláthatatlan filozofálgatás történjen, hanem kezdjük el megvalósítani, kezdjük el a Jézusi praxist, és amit lehet egy ilyen fórumon átadni, azt adjuk át egymásnak. Hozzuk létre azt az ideális lelki és szellemi közösséget, amelyben egyénenként majd alkalmassá válhatunk a kívánt átalakulásra... Nem tudjuk persze ezt egy fórumon véghezvinni, de elindulni, valamiféle biztonságos utat találni tudunk. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges egy olyan elméleti, filozófiai háttér, amit Jézus tanításaiban találunk meg leginkább... És nem csak filozófiai, hanem Jézusi gyakorlati megoldások is szükségesek, mert az átalakulást nem elég kigondolni, azt fizikailag is meg kell cselekednünk...

Kulturális Kreatívok

Adyashantival készült riportot néztem, amikor az egységről kezdett beszélni, beugrott egy gondolat. Ezt megelőzően egy cikket olvastam a kulturális kreatívokról, és arról, hogy miként szeretnék egyesíteni ezeket. Abszurd, mint az ateista egyház.

A kulturális kreatívság lényege éppen abban áll, hogy nem tömörülnek jól látható közösségekbe.

Adyashanti EGY-ségről mondott beszéde és a kulturális kreatívság ellentétben áll egymással.
Egy tévképzet az EGY-ség a mi fizikai világunkban.

Biztosan hallottál Shaldrake-ről, és a morfikus mező elméletéről, illetve a századik majom teoriájáról...
A kulturális kreatívok éppen így működnek. Testileg, tehát fizikailag nem tömörülnek, nem is tudnak egymás létezéséről, csak néhányan azonos állspontra jutnak, aztán másoknak is ez eszébe jut, és amikor eléri az azonosan gondolkodók száma a kritikus tömeget (századik majom) akkor ez a gondolati mező önállósulni és kiterjedni igyekszik. Azt venni észre, hogy egyre többen gondolkodnak egy bizonyos fajta módon, anélkül, hogy valaha találkoztak volna egymással. Ez megváltoztatja a világról való gondolkodást a hozzáállását az emberiségnek a dolgokhoz.

Ez a jelenség az oka annak, hogy a médián (médium, közvetítő) keresztül folytatnak fekete mágiát ellenünk, azzal, hogy lefoglalják a gondolati kapacitásunkat, barátok közttel, meg mónika showal, meg politikával, tüntetésekkel szegénységgel miegymással...

Nehogy véletlenül egységes szellemi környezet alakulhasson ki. Gondolkodjon mindenki más valamiről.
De még is elkerülhetetlen, hogy valamiféle egységesülés létrejöjjön, de úgy, hogy nem is találkozunk egymással. nincs érdekképviselet, nincs párt, nincs egyháza, láthatatlan marad az egész.

A kulturális kreatívság tehát egyfajta remeteség, ami láthatatlanná teszi a gondolkodót a rendszer számára, aki viszont minden erejével és találékonyságával egybe szeretné ezeket az embereket gyűjteni. A kulturális kreatívságból eszmét, az eszméből tömeget kovácsolnának, a tömeget lehet mozgatni, választásra kényszeríteni, be lehet rántani a rendszerbe, ellenőrizhetővé válnak ezáltal.

A cikkel leginkább az a célom, hogy erre felhívjam a figyelmet. Nem bele bonyolódni kell a rendszerbe, hanem minél inkább kihátrálni belőle. A kulturális kreatívság egy önmagát megteremtő szervezet nélküli mozgalom. Azzal, hogy médiáznak róla, pártolókat találnak: Úúúú igen ez jó csatlakozzunk... Már hurokban is van a fejük...
Vagyis az önmagát teremtő szervezet nélküli mozgalomnak az élére állnak és szervezni kezdik, eszmét adva, testet adva, jól differenciálható csoporttá alakítják, politikai és vallási célokra felhasználhatóan...

Ettől szeretnék megóvni mindenkit aki kulturális kreatívnak tartja magát...
Ne csatlakozz sehová!!!!!!!!!

SNATAM KAUR~SERVANT OF PEACE

Snatam Kaur

2011-01- 13.avi (Amit a vingcsunból hiányolok)

A könyvem közben íródik, és én valahogy így fogalmazom meg a dolgot:
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

Részlet:

Érdekes ellentmondásnak tűnhet a harcművészet, és a spiritualitás viszonya, azonban a régmúlt idők tradíciója, halványan mutatja még, a harcművészet önmegvalósítást célzó mivoltát. Számtalan legenda és elképzelés kering a harcművész mesterről, aki túl a kivételes fizikai képességeken, teljes spirituális, szellemi és lelki életutat kínál tanítványainak.

A harcművészet számomra önmegismerési, önmegvalósítási és önmeghaladásom útja. Messze túl a fizikai világ látványosságain, de azt nem hanyagolva! Létre kellett hoznom a saját ideámnak megfelelő rendszert és iskolát, ahhoz, hogy a harcművészet e tradicionális szellemiségét, értékét képviselhessem immáron alkotóként, és újfent oktatóként. Hogy a harcművészet iránt érdeklődők számára bemutathassam, hogy e fogalom, egy, a mindenséget átszövő kozmikus szimbólum, élet és halál megfogalmazása!

A harc, mint az uralkodás, a pusztítás letéteményese, és a művészet, mint az alkotás, az élni hagyás letéteményese. A fantasztikus átváltozás útja, amely a harc pusztítani vágyó, fizikai létbe ragadt emberéből manifesztálódik, teremtő alkotóvá, amely létrehozza és létezni hagyja az életet, miközben anyagtól a szellemig tartó zarándoklata során leveti magáról, mind a fölös terheket, s félelmektől, haragtól, gyűlölettől mentesen, tiszta tudattal adja át magát a mindenség teremtő akaratának.
Harcművészetem technikai és metodikai alapja a Vingcsun kungfu és a boksz, de semmilyen egyéb ágazattól nem zárkózom el és jelenlegi és jövőbeni tanítványaimat is arra biztatom, hogy ha tehetik tanulmányozzanak más harcművészeti rendszereket, és ne ragadjanak egyetlen út önkorlátozó keretei közé.

Szükségesnek tartom elmondani, hogy azért használom a vingcsun (fonetikus) írásmódot, hogy ezzel is jelezzem, nem elkülönülni akarok másoktól, hanem ami egybe tartozik, azt egybe szerkesztem, nem szaporítva az érdekesebbnél érdekesebb betűváltozatok sorát, mellyel a vingcsun néven számon tartott harci-rendszert próbálják leírni, és maguknak ezáltal kisajátítani a különböző iskolák létrehozói.
Sem a szimbólumok, sem a fogalmak, sem a metodika nem kisajátítható.