Fene nagy szeretet!

... Évek óta bele vagyok kényszerítve.

Azt mondják a szeretet ünnepe, miközben még a kereskedők sem szeretnek senkit akikről lehúzzák a nagy ünnepi nagy szeretet hasznot. Hú de rohadt sokan vannak bazzeg. A sok majom, tódul a kínai szarokért, kamionszám kerülnek a lakásokba az erdőirtás után odakerült úgynevezett karácsonyfák, amik alá beteszegetik az úgynevezett ajándékot (miközben a szó értelmét sem tudják) a megölt fenyő alá.

Döbbenetes mennyiségű ajándék tolul az ember szeme elé. Mindenki tudja mit fog kapni, csak az marad titokban, amivel überelni akarják a másikat. Anya gyermekét, gyermek anyját. Majd önelégülten konstatálják magukban, hogy 3 forinttal többért vásárolt, mint a másik ...

Na és jó lesz? Kérdezgették tőlem is. Jó lesz, jó a méret? Jót választottam?....

És a napnál is világosabb, hogy magasról leszarja, hogy valójában jó-e, vagy sem, hanem az érdekli, hogy kap-e dicséretet, táplálom-e, az önelégültségét, és megfelelő mértékben alázkodom-e meg az "ajándék" megköszönése közben.

A karácsony közeledtekor, egyre mélyebb undor fog el, egyre inkább nehezemre esik, bájvigyorogni az önelégülés színjátékához, amit szeretetnek nevezve rá is erőltetnek a másikra, mert szokás az szokás, és abból bizony nem lehet kilépni, mert mit szólnak majd mások ahhoz.

Én pedig a legnagyobb magasságokból eresztek alá némi fekáliát a véleményükre.

Mert minden ember élje a maga életét, és azt mindenkinek el is kellene fogadnia úgy ahogy van, és nem belekényszeríteni a szokás továbbvitelébe, mikor annak hazugság az alapja, a folyama, és a vége úgyszintén.

Undorodok az ünnepektől, de legjobban a karácsonytól.