Családfelállítás

Belső konfliktusaink eredete

Mindenkinek, aki ember vannak lelki konfliktusai legerősebb lelki kötelékrendszerében, az ember nemző családjában alakulnak ki. Akkor is a nemző családot kell figyelembe vennünk, ha nem a nemző szülők nevelték fel a gyermeket.

Az elmúlt néhány évtizedben egy Bert Hellinger nevű úr, aki pályája kezdetén pap-i mivoltában egy Afrikai törzsben teljesített misszionáriusi szolgálatot, majd az egyházat elhagyva, végzett pszichoterapeutaként elkezdte kidolgozni azt a módszert, amelyet ma családfelállítás néven ismerhet a világ. Hellinger úgy találta, hogy az ember személyes lelki konfliktusainak jelentős része nem saját szerzett okokra, hanem családi eredetre vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek gyakran egy nehéz sorsú szülő vagy nagyszülő terheivel szolidaritást vállalnak, majd felnőtt korurukra teljesen át is veszik ennek a tehernek a hordozását, amelyet oly módon valósítanak meg, hogy felmenőiket próbálják irányítani, utasítgatni, a felnőttebbek véleményeit felülbírálják stb...

Mindennapos, és mára domináns jelenség, bárki megfigyelheti manapság szüleivel való kapcsolatában.

Sok problémát vet fel ez a jelenség, a helyzet ugyan is az, hogy a már felnőtté vált gyermek nem a saját helyén él, és gyerekként sem a saját helyén élt gyerekként, hanem a felnőtt sorsot tudatalatt magára vállalva, saját életét nehezítette meg, míg a felnőtt sorsát nem volt képes megjobbítani.

Ez felnőtt korra igen komoly belső lelki konfliktusok kialakulásához vezet amelyek testi tünetekben, szerte ágazó megbetegedésekben jelentkezik. Nem feltételes módban írom, ahogy manapság fogalmaznak, mert ezek törvényszerűségek, tehát minden lelki konfliktus, valamilyen testi tünetet fog produkálni.

Hellinger kidolgozott egy módszert, amelyet családfelállításnak nevezünk. Ez a módszer arra ad fókuszáltan pontos lehetőséget arra, hogy ezeknek a konfliktusoknak a valós mibenlétét felderítsük. Ezek a családi lélek-konfliktusok, az éber tudat számára a mindennapokban észrevehetetlenek, ugyanakkor egy speciális csoportterápia keretében tökéletesen felderíthetőek.

A családfelállítás által nyert tudás, gyakran világít rá elvesztett iker-magzat jelenlétére, ez nagy fokú elhagyatottság, magány és hiány érzetekben nyilvánul meg, sok leképeződései közül a sikertelen partnerkapcsolatok alapja lehet, az ilyen ember ugyan is elsősorban a lélektestvérét keresi, és nem találja meg partnereiben.

Ez csak egy példa a sok közül, de ugyan ilyen úton levezethetők a pénzügyi sikertelenségek,
a betegségek kialakulásának az okai.

Egy állításon ahol utoljára voltam, egy hölgy azzal a problémával jött, hogy 40 éves korára még mindig kegyetlen menstruációs görcsökkel szenved, és nem tudja a magyarázatát, mert az anyjának, és a nagymamák egyikének sem volt ilyen problémája.

Kiderült, hogy ez nem testi, hanem lelki örökség az egyik nagymamától, aki iszonyatos görcsök között elvetélt az első magzatával, amelyet a gyerek tudta nélkül átvett.

Jogos kérdés, hogy miként tudja átvenni egy gyerek a nagymama szenvedéseit?

Ez az úgynevezett családiléleknek, vagy Hellinger által morfogenetikus mezőnek, vagy emlékezetmezőnek nevezett jelenség, amelynek az a legfőbb tulajdonsága, hogy az ember, személyes és családi lelki kapcsolatainak minden információját magában hordozza. Vagyis mindenki aki adott családba születik, önnön személyes lelki élete szervesen kapcsolódik a család társas-lelkéhez, amelyből információkat vesz fel tudatalatt, vagy kap tudatalatt, a kiegyenlítődés törvényének megfelelően.

Bővebb információt a családfelállítás módszeréről és mikéntjéről, egy újonnan elindított fórumon kaphat bárki, amely fórum specializáltan, csak ezzel a témával foglalkozik.
http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=csaladilelek
Ha emil-ben érdeklődne valaki a téma iránt, a csaladilelek@gmail.com címen is felteheti mindazon kérdéseit, amelyeket nem szeretne nagy plénum előtt megbeszélni!

Kali Yuga

Holdviola " Akkor szép az erdő "

A megfoghatatlan

Érdekes világban élünk. Érdekes, sokféle létforma vesz körül minket, s a létformák állítólagos legfejlettebb struktúrája az ember. Az ember, aki szabadságát keresi egy lét-formában, amely szabadságról elhiszi, hogy formai korlátai között elérheti, megtalálhatja azt.

A tudományban létezik az entrópia fogalma, amely tisztázatlan körülmények között, tisztázatlan maradt. Nem tudnak vele mit kezdeni, de mégis egy olyan tényező, amellyel úgy számolnak, mint ami mindig növekszik.

Mi is az entrópia, és a tudomány miért nem tud vele semmit kezdeni, csak tudomásul-venni a létét.

Az entrópia az az energia, mely mindig növekszik, anélkül, hogy azt külső forrásból táplálnák. Az a teljességet magában hordozó formátlan, amorf, massza, amiből bármi lehet, tehát  potenciálok, a lehetőségek és viszonyok szabályok nélküli összessége, maga a káosz, maga  a teljesség. 

A semmiből való teremtődés tehát nem azt jelenti, hogy a semmiből, vagyis valamiből ami nem létezik, eleve abszurd elképzelés, jön létre, hanem a mindenség formátlanságából, tehát a semmiből, tehát nem egy tárgyiasult valamiből keletkezik, hanem a megnevezhetetlen semmiből. A semmi és a minden így azonos fogalmak, csak a minden a benne előforduló tárgyiasult dolgok összességét és azok viszonyait fejezi ki, míg a semmi a még nem tárgyiasult potenciálokat jellegtelen és viszonyok nélküli összességet.

A semmit és a valamit tehát nem lehet létező és nem létezőként felfogni, hanem sokkal inkább szabályos és szabálytalanként, forma és formátlanságként tudjuk értelmezni, és megérteni.

Az Isten tehát ebből adódóan, egy létforma (tehát nem lehet a mindenség kifejezője, hanem annak, mármint a mindenségnek, egy tárgyiasult, formába korlátozódott megjelenése. Egy lehetőség, ami a teljességben volt benne eleve, mint lehetőség), létrehozza maga körül azt a formai világot, amelyben maga létezni képes, majd tudat záródik embernek nevezett létformákba, ezzel is növelve az entrópiát a tapasztalások által, amely ennek köszönhetően újabb és újabb potenciálokkal rendelkezik.

A formátlanságot tehát a forma táplálja, mely időlegessége okán, újból és újból eliminálódik, majd egy más alkalommal más helyen, más körülmények között és másképpen strukturálódva, újból megjelenik.

A gondolat mely létrejön a semmiből, vagyis a lehetőségek tárházából előtérbe kerül, így teremti meg önmagát, majd fordul vissza a káoszba, melyet a dolgok halálaként megsemmisüléseként fogunk fel, pedig valójában, egy folyamatos átalakulásról van szó, hiszen nem tud meg semmisülni a valami, csak átalakulni tud, vissza tér a formátlan semmibe, majd egy más alkalommal más helyen újra valamilyen formába rendeződik.

Ezt nevezzük életnek, ezt nevezzük istennek, ezt nevezzük entrópiának. Valami aminek a létezésével számolunk, de nem tudjuk meghatározni azt.

Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!

Ha nem tennénk tepsibe a nyulat!

Addig jutottam, hogy vannak az ember életében az ő általános mindennapi dolgai, házastársa családja, ismerősei, rokonai és ebben a szűk környezetben sem vagyunk őszinték egymással. Ha ebben a körben hazugságokkal, kis füllentésekkel élünk, azt óhatatlanul is ki terjesztjük tágabb környezetünkre is.

Ilyen kis hazugságokra gondolok.

Volt apósomnak egy nyula. A lányom nagyon szerette, játszott vele mindig, etette gondozta, barátjaként kezelte nyaranként amikor a kishölgy let volt a mamáéknál vidéken. El telt a nyár, a gyerek hazajött, a nyúl meg a tepsibe került, mert megnőtt a nyáron rendesen. Legközelebb, megyünk látogatóba, a gyerek első kérdése: Hova lett a nyúl papa? Papa: Megszökött.

A gyerek siratja a nyulat, mindenki szomorú, nézünk a papára, Ő néz a gyerekre, látszik, hogy lelkiismeret furdalása van, és mi tudjuk, hogy miért, de nem áruljuk el, asszisztálunk a papa hazugságához, és még meg is magyarázzuk, hogy egyik etetéskor nyitva maradt véletlen a ketrece, mert tudod, hogy nehezen csukódott...

Már nem csak asszisztálunk a hazugsághoz, hanem el kezdtük építeni, tartva az Isteni elvet: Szaporodjatok, sokasodjatok, ami a hazugságra könnyen alkalmazható elv.

Bármikor beszélünk a gyerekkel már ügyelni kell arra, nehogy leleplezzük magunkat előtte, nehogy elveszítsük a bizalmát, mert aztán teljes joggal zárkózik be, és nem osztja meg velünk gondját baját. Hiszen: A múltkor is átvertük

Minden gyerek életében rengeteg ilyen eset van, és minden gyerekből felnőtt lesz, mi magunk.
Kérdés, hogy megteszünk-e mi is ilyeneket, illetve, ha már megtettük, képesek vagyunk-e revideálni, és ezt a hozzáállást megváltoztatni.
Azt hiszem, ha tudomásul vesszük és alázatot mutatunk önmagunk felé először, önmagunkkal szemben. Hogy igen ez így tűrhetetlen, Ha megértjük, hogy mi magunk miért hazudunk, és belátjuk, hogy semmi nem indokolja, vagy csak betartjuk a vállalásainkat, hogy ha már vállaltuk, hogy a gyereknek hoztunk egy nyulat, akkor megtartjuk a számára, és nem tesszük tepsibe, és nem kezdünk a hazugság diadalmenetébe? Hány nyulat teszünk tepsibe, egy életen át? És miről szól ma Magyarország? Tepsibe teszik a nyulainkat. Mindenki a környezetünkbe, a politikába, a vallásokba.

Ez a világ egy nyúlsütő verseny
Egy ilyen világban nem csoda, ha úgy élünk ahogy, és ha olyanok a politikusaink, vallási vezetőink amilyenek. Mit is várhatnánk egyebet?

Mert a kis hazugságainkat és a nagyokat is azzal magyarázzuk, hogy neki jó legyen, mármint annak akinek hazudtunk. Ne szomorkodjon, ne okozzunk neki fájdalmat. Csak neked akartunk jót... És a gyerek: Ha jót akartál volna, nem vágtad volna le a nyulamat! 

De az igazság az, hogy ha nem vágjuk le a nyulat, bele se kell kezdeni egy életen át tartó hazudozásba, és biztosan nem okozunk fájdalmat a másoknak. És nem veszítjük el a bizalmát, és vele a jó közösség meg marad.

Oda jutottam tehát, hogy félelmeink, legbelső forrása, az egyedülmaradástól való félelem?

Ahogy írtam ezt a történetet, közben döbbentem rá, hogy mennyire sok rétű, hogy mekkora szimbólum, ha ezt elkezdjük analizálni, hogy ki miért milyen hatással volt a másikra? Egy jól látható képet kapunk talán az egész társadalmunkat jellemző lelki és szellemi állapotról.


A bölcs alkot, de művét, nem birtokolja. cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.

- Tao Te King -

Ha nem látszik a szövegszerkesztő ablak, akkor a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez!