Na majd most

Sokszor indítottam már blogot, de egy pár bejegyzés után elakadt. Majd most utána kell néznem, hogy egyáltalán mi is a blogolás lényege?

Ember

Gondolattal zenélve lopom a napom,

Míg mások zenével harsogva ülnek a vonaton,

Nem látva merre halad a csoszogó utason,

A hála kába halála, sosem vette zokon,

A hallatlan hatással előre, a láthatatlanba haladó,

Hovatovább szökkenő, bökkenőmentesen csevegő,

Hevenyészett verseléssel zenésítve meg e perceket,

Melyeknek én vagyok el pazarlója.

Döbbenten esek le, mint fenegyerek egy kereszten zihálva,

Hálát nem várva, hörögve nézi a tudatlan társaság,

Ostoba bámészát.

 

ÓÓÓÓ Isten bocsáss meg nekik, hisz látod, mennyire nem értik,

Amit csinálok, hogy fájjon nekem ez,

Értük habzik véremtől e kereszt, vonaglón, megtűrni nem akar,

Hisz közünk egymáshoz nincsen, s néki nem adatik égi kincsembűl,

Hiába zokog a föld, nem kegyelmezek, embert kell hordozzon a hátán

Ki létét belé vájván öli meg azt, ki szülte saját porából,

 

Ember.

 

Mit tettél? Mit merészeltél? Honnan a bátorság, a gyilkos szándék?

Lepaktáltál, felrúgván, a szent-köteléket, hogy földanyád éltet téged,

S te e kegyetlen gyilkoláshoz asszisztálsz, magadat is kiirtva,

Semmi nem számít, még ha neved a könyvbe beírva sincsen, s nem is lesz!

Ha nem látszik a szövegszerkesztő doboz, a megjegyzés feliratra kattintva, hozzá lehet szólni a cikkhez.